Timmelsjoch megnyitó

Blogbejegyzés

Timmelsjoch megnyitó
Sziasztok!

Mint látjátok kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel...
Ennek több oka is van. Egyrészt abba a "hibába" estem, hogy annyit motoroztam, hogy legyen miről írni, hogy nem maradt időm blogot írni. Másrészt a rugalmas munkaidő beosztásomnak köszönhetem, mely általában több, mint 8 óra, de nem ritka a 10-12-14-16 órás munkanap sem. Valamint végre elköltöztünk a "múzeum"-ból, ahol eddig laktunk. Itt az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy már a villanyt sem kapcsolhattam fel az erkélyen, ha dohányzás közben olvasni akartam anélkül, hogy a háziak ne tették volna szóvá. De végre vége...
Most az új helyen van mélygarázs, így jó kis helye lett a motornak télre-nyárra.

Délelőtt Ötztalban síelni, délután Meránóba, a pálmafák alatt fürdeni. Ezzel az elképzeléssel vágott neki a két ország a hágó megépítésének. Ennek hozományaként lett a Timmelsjoch motorosparadicsom.

Szóval...
Most május 26-ra volt meghirdetve a Timmelsjoch megnyitásának napja. 11 órától lehetett átjutni az új fizetőkapun. Lett motormúzeum, étterem odafent, egyértelműen a turistákat akarják megfogni az újdonságokkal, ami egyrészt jó, másrészt viszont még brutálisabb forgalomra lehet számítani, mint az eddigiek.
Timmelsjoch - Az új fizetőkapu, nyitás után 30 perccel
Az oké, hogy rengeteg motoros van az első napon, de bicajosok, és autók, lakókocsik is akadtak, bár klasszisokkal kevesebb mint a "szezonban", amikor a német és holland turnusok váltják egymást a Garda tónál. Csak egy tipp, hogy ha erre jártok, és szeretnétek megnézni a Timmelsjochot. Ne hétvégi napot válasszatok, illetve ne olyat, amikor munkaszünti nap van Németországban, Ausztriában, vagy Olaszországban, mert nagyon kiábrándító tud lenni, ha 1-2-ben kell fel araszolni a hegyre. Mindezt 14 euróért. Oda-vissza már 19. Motorral.
Ha szeretnétek mondjuk az ebéd árát megspórolni, akkor az olasz oldalról menjetek fel a hegyre. Aztán elmehettek az osztrák fizetőkapuig, ott hátra arc, és irány vissza. Ugyan az, csak teljesen ingyen van. Nagyjából 8 visszafordítórol maradtok le az osztrák oldalon, amiből az olasz oldalon van vagy 25.
Tehát az ajándék szabadnap, és Timmelsjoch nyitásának örömére gondoltuk Kedvesemmel iszunk egy kávét az előző részből ismert meráni "tornyos kávézóba". 10:30 körül indultunk megnézni a hófalakat a hágón. Az idő tényleg remek volt (lent), minden tele rendőrrel, ahogy az lenni szokott. 11:30-ra értünk fel a kapuhoz, ott kis szünet, megbeszéltük, hogy odafelé állunk meg fotózni, mert szép napos idő volt, délutánra ígértek néhány felhőt.
Kilátás a fizetőkapu lenti oldaláról
Oda-vissza jegyet vettünk, mert ez volt a legkézenfekvőbb, és leggyorsabb útvonal hazafelé. A visszafelé jegy egyébként egész szezonban érvényes, bármikor felhasználható. Bezsebeltük az ajándék matricát, aztán nekivágtunk a negyed órás útnak a csúcsra.
A csúcstól számítva az a hegy árnyékos oldala, tehát itt lehetett számítani a "hóalagutakra", de ez alulmúlta kicsit a várakozásomat, mert 5-6 méteres hófalakról is hallottam már, de nekünk "csak" 2-3 méteres jutott. A hó a rendkívül hűvös levegő ellenére is olvadt, így tele volt az út vízátfolyással, tehát a lábtartó koptatás most elmaradt, de nem is ezért jöttünk.
A csúcson a szokásos helyzet fogadott, autók, gyalogosok között szlalomozva kerestük a parkolót.
Timmelsjoch - Most még nincsenek is sokan
Olaszország a csúcsról
Az alább látható múzeumot is megcsodáltuk (hogy vajon ki szerint szép ez itt). Egyébként ilyent gyönyörű alkotásokból található még néhány darab az út szélén elszórva, sőt, a tető lévő magaslatra felérve, még rozsdás vasakból gondolatformán össze hegesztett vasakat is találunk, nem tudom kinek jutott eszébe ezeket oda rakni. Kissé tájidegenek...
A természet és a "művészet" szimbiózisa
Timmelsjoch

Timmelsjoch
Most vajon hova parkoltam? Ausztriába, vagy Olaszországba? :D
Amint kellően áthűltünk, és elkészültek a fotók, nekivágtunk Merán-nak, hogy felmelegedjünk.
A déli oldal nekem sokkal tetszetősebb, az utak minőségéért a látvány kárpótol. Óvatosan haladtunk lefelé a vízátfolyások, és az alagutak előtt jégre figyelmeztető táblák miatt.
Szerencsére most csak motorosból volt sok 
A déli oldalon szemmel láthatóan melegebb van
Meg sem álltunk egészen úti célunkig, a már ismert Chiosco Pulversturm büféig. A parkolásnál megint szerencsénk volt, egész közel tudtunk ismét megállni. Most hoztunk magunkkal harapnivalót, úgyhogy csak egy kávét ittunk. Viszont olyan hot-dog-ot szolgáltak fel mellettünk 6,50-ért, hogy az több nyelven beszélt.
Most lőttem egy kicsit több képet, mert a múltkoriak talán nem úgy adták vissza a hely hangulatát.
Most sem csalódtunk a hely varázsába, úgyhogy még ide is biztos visszatérünk!!!
Az őrségnek nem kellett messze menni egy jó hamburgerért
.
Meránó - Kilátás az őrtoronyból
A kávé közben megbeszéltük, hogy még ma ellőjük a visszaút jegyünket a Timmelsjoch-on, mert amúgy nagyon későn értünk volna haza. Még előtte meg akartuk nézni egy utat, amit a google maps jelzett, mely szerint át lehet jutni Meránóból, Sarentinoba, Meránó 2000-en (ez a falu/település/környék neve) keresztül. De Falzeben-nél behajtani tilos van, ahol a Merán 2000 nevű lift felvonója kezdődik. Tehát motorral szabályosan nem lehet átjutni, de most már ezt is tudjuk. De ha már ott voltunk, kerestünk egy csinos kis tisztást, ahol a lovak teljesen szabadon voltak, és ott ettük meg az ebédet.
Ők is, mi is ebédeltünk. :D
Ebéd után visszaindultunk, már csak a kávé volt kérdés, hogy hol álljunk meg. Mindenképp az olasz oldalra terveztük még ezt a megállót, anyagi, és minőségi megfontolásból is.
A hágóra menet találtunk rá a Gasthof Hochfirst-re. A kilátás a teraszról magáért beszél. Sajnos már kezdett a nap nyugovóra térni, és a felhők is közbeszóltak, hogy jó képek készüljenek.
Kilátás a Gasthof Hochfirst teraszáról

Kilátás a másik irányba
Idő híján nem tudtam az ételek árainak utánanézni, de a capuccino, macchiato és 4 dl almalé kombó árából (6,50 Euró), arra tudok következtetni, hogy az elhelyezkedéshez képest normálisak az árak. A szomszéd asztalok alapján az étellel sem lehet gond. Mi szerintem egyszer majd megpróbáljuk az ételeket is, ha erre járunk. Sokkal hangulatosabb, mint a csúcspont lévő osztrák vendégház. Ott kevés a benti hely, kicsit lassú, kicsit drágának tartom, és rengeteg ember. Valamint a büdös sajt, annyira büdös, hogy én aki szeretem, nem tudtam megenni az ebből készült Käsespätzle-t (helyi étel, magyarul sajtos-nokedli).
Innen már meg sem álltunk hazáig. Kedvesem jóvoltából készült még néhány kép a nagy havakról az út mentén, nagyjából este 7-re értünk haza.
Ha nem is 6 méter, de kijön belőle még néhány vízátfolyás

Ez volt az útvonal. Rbiker útvonal